Az eleinte páratlannak hitt 2020 végén elsütöttük azt a poént, hogy hogyan is lett a globális megzuhanás ellenére az a legjobb évünk. Még mindig nehezen hisszük el, de 2021 ezt mégis überelni tudta az összes mocskával és sikerével együtt. Azért reméljük, hogy a permanens pandémia és a szárnyalásunk nincs összekötve. Szét- és összeszedtük, mi történt velünk a háborús időknek megfelelően a teljesség igénye nélkül.

3D növekedés

Miből gondoljuk, hogy jobban sikerült a nagyon nyamvadt 2021 a nyamvadt 2020-nál?

• SZÉLESEBB LETT A HORIZONT: többféle együttműködés, többféle szereplő

• MÉRET UPGRADE: nagyobb projektek, több támogató

• NAGYOBB CSAPAT: ismét növekedtünk: 5-ből 8

Nagyjából arra tudunk gondolni, hogy egyrészt megéri dolgozni a szervezet és önmagunk folyamatos fejlesztésén, másrészt meglepően sok múlik a személyes jelenléten, láthatóságon. Ez volt az első olyan év, amikor maguktól kezdtek el jelentkezni támogatók, segítők, érdeklődők mindenféle szférából.

Büszkén könyveljük el, hogy bekerültünk a szeptemberben Forbes Women különszámba. Talán kívülről kevésbé látványos és izgalmas, de végre megteremtettük az egyesület pénzügyi alapjait, rendszeres alvállalkozóink vannak, mi több, van úgynevezett cashflow táblánk, bejelentett alkalmazottaink, és valahogy nagyobb arányban sikerülnek a pályázataink. Egyszóval kezdenek kikristályosodni a dolgok. Ahhoz, hogy a folytatás is jól menjen, hátra kell néznünk, hogy lássuk, hogyan jutottunk épp ide.

A támogatók már a spájzban vannak

Ugyanúgy nyakig voltunk a pályázatokban, fundraisingben, érzékenyítésben, mint mindig. Éppen azon dolgoztunk, hogy elérjünk potenciális támogatókat, egyszóval belepréseljünk valamit az egyesületről és a munkánkról egy apró kirakatba, közben sorra estek be önként egészen más támogatók a hátsó ajtón.

De ki, és miért?

Háromféle támogatói csoport felé kacsintgattunk:

• egyéni támogatók, akik pénzadománnyal, felajánlásokkal segítenek,

• cégek, akikkel együtt tudunk működni, pénzzel, vagy pro bono munkával támogatnak, szolgáltatást / terméket igényelnek, és a

• potenciális önkéntesek.

Melyik ajtón jöttek be végül?

A legtöbben – és főleg eleinte – saját ismeretségi körből, vagy azon keresztül, ismerős szervezeten ajánlására, év vége felé pedig már szimplán a követőink közül is. Szinte egymást érték az emailek, amikben cégek ajánlottak ingyenes szolgáltatást. De volt hamburgerező (Che-che burger), lemezkiadó (Rév zrt.) zenekar (Carson Coma), tanácsadó cég (Mindspire), borászat (Árvay Pincészet) virágüzlet és könyvkiadó (Libri) aki a mi javunkra hirdetett gyűjtést, árverést. Olyan támogatónk is akadt, aki maga nagy mennyiségű terméket kért (Meseposta), és a kért mennyiségen felül adományozott (PWC).

Persze ezek mind olyan pillanatok lesznek, amikkel kókadtabb napokon büszkén anekdotázunk, mint pl. hogy “emlékeztek amikor a gyerek kedvenc zenekarának a menedzsere felhívott, hogy a mi javunkra árverezik el az utolsó bakelitet?” Egyrészt iszonyatosan jó érzés, hogy mások egyáltalán tudnak a létezésünkről, másrészt levontunk a megkeresésekből két konzekvenciát:

• úgy tűnik, hogy kezd szélesebb körben, mérettől függetlenül elterjedni a gyakorlat az év végi pro bono munkanapokra, céges karácsonyi jótékonysági akciókra, gyűjtésekre

• a hitelesség egyik legfontosabb csatornája továbbra is a személyes ismeretség, lecsekkolhatóság

Önkéntesek és szintek születése

Valaki meghallgathatott minket odafent, vagy odalent, mert tavaly kaptunk ajándékba két olyan multifunkcionális önkéntest, akik nélkül már nem tudnánk elképzelni az életet (nem is akarjuk). Így megszületett az első olyan páros, ahol valakinek az a munkája, hogy a másik munkáját támogatja, a keze alá dolgozik. A projektmenedzseri feladatokat ellátó csapattag most először valóban a folyamat összefogásával foglalkozhat, nem forgácsolódik szét az adminisztratív feladatokban, adatrögzítésben.

De honnan jöttek? Ne legyen senkinek illúziója, nem kopogtattak be az ajtón tök ismeretlenül. Az egyikük az Erőforráscsoportunkból érkezett mint sorstárs szülő, a másik iskolai közösségből, harcostársként. Ez csak azért fontos, mert számunkra mutatja az önkéntesség fogalmának törékenységét, értékét.

Olyan embereket vonzott be az egyesületünk állandó feladatokra,

• akiknek van hosszú távon tervezhető szabad kapacitása,

• ismerik valamelyikünket személyesen,

• rálátnak a munkánkra, eredményeinkre,

• tudnak azonosulni a céljainkkal,

• és mindezt mérlegelve úgy döntenek, ránk áldozzák az idejüket és a munkájukat.

“Hendikep” – a változás biztosítéka

A munkánk és életünk egy jó része a társadalmi akadálymentesítés körül forog. Ha eltérsz az átlagtól, jó eséllyel te leszel az, akinél egy rendszer hiányosságai, a tervezés gondatlansága, vagy a társadalom intoleranciája meg fog mutatkozni. Az átlag elevickél, könnyebben alkalmazkodik még ahhoz is, ami kényelmetlen vagy egyszerűen csak szar. Te leszel a szűk keresztmetszet. Te leszel az, aki nem megy osztálykirándulni, mert kerekesszékkel nem tud biciklire szállni, hacsak az osztály nem szavaz meg akadálymentes programot. Te leszel az, akire rászólnak és aki lemarad, mert nem tud ülve figyelni a táblára 45 percig, hacsak nem azt tanulhatod, ami érdekes és/vagy láthatóan hasznos lesz egyszer. Te leszel az, aki anyázva bolyong a kórházban, majd túszul ejt egy nővért az ügyintézés teljes folyamatához, mert sehol nincs kiírva világosan, hogy mi után mit kell tenned és mit hova kell leadnod. Ezek a parák kisebb mértékben, de az átlagot is kikészítik, csak kibírjuk, túléljük, megoldjuk valahogy. Mindezt azért lovagoltam végig, hogy láthatóbb legyen - az átlagtól eltérő elem a rendszerben lehet indikátor, amire, akire érdemes odafigyelni. Hamarabb jelzi, hogy valamin változtatni kell.

A csapatunk munkavállalás szempontjából tekinthető kicsit hendikeppesnek – mind második, harmadik állásként, és/vagy több gyerek, spécigyerek mellett dolgozunk. Hamarabb ég ki a biztosíték, ha túlterhelt a rendszer. Ez lehetne hátrány is, de így jobban látszanak a hiányosságok, gyorsabban érünk el arra a pontra, amikor muszáj változtatni.

Várjunk a szakértelemre, vagy elég az affinitás?

Csoda, de nálunk a második bevált.

Ötévnyi pályázat és projekt, esti és hétvégi túlóra elég volt ahhoz, hogy kezdjük feladni a rendíthetetlen széllel szembe vizelést HR terén. Eljött a pont, amikor konkrétan megnéztük, mit és kinek tudnánk átadni.

Az alapítás körüli első években kényszerűen vállaltunk szerepet. Az vette kézbe a jogi és pénzügyi dolgokat, aki képes volt legalább távolról rásandítani az ijesztő de leginkább taszító kupacra. Az eredmény egy működő egyesület, meg egy rakás túlóra, mert kezdetben senki nem értett a pénzügyekhez. A járulékos következmény pedig a szétforgácsolt figyelem, egy rakás stressz és plusz teher a családon.

Csaknem öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megadjuk a lehetőséget az affinitás szerinti, és nem kényszerű szerepvállalásnak. Ez is áldozatokkal és lemondással jár, de a személyi és anyagi nyereség hosszú távon sokkal nagyobb mint a “pillanatnyi” veszteség.

Korábban az összes pénzügyi para ugyanarra a tagra hárult, mint a fundraising és networking. Elkerülhetetlen volt, hogy őt tehermentesítsük először, fundraising és networking nélkül ugyanis hamar leáll a szekér. Itt született egy olyan döntés, amit csak hosszú távú építkezéskor lehet jól viselni: a pénzügyes munka és annak díjazása egy új, kimondottan pénzügyes feladatokat végző, új kollégára szállt. Ez először véres áldozatnak tűnik, de a nem testhez álló munkától megszabadulva egy amúgy vérbeli, nyűzsgő kapcsolatépítő fundraisernek több figyelme és energiája jut a kampányokra, javul a koncentráció, csökken a stressz, nő az életkedv. Eredményesebbek a gyűjtések, több a lehetőség, nagyobb a biztonság. Utólag csak azt tudjuk mondani, hogy hamarabb kellett volna.

Az alkalmas jelölt szintén már a köreinken belül volt, nem kellett messzire kapálózni. A vicces az, hogy ő maga is csak tanulja a szakmát, jelenleg affinitásából adódóan foglalkozik most a pénzügyekkel. Egyszóval ezen a szinten, ahol jelenleg állunk minőségbeli változást tudott hozni, hogy újragondoltuk a feladatokat, és mertünk pusztán az affinitásra építeni.

Tapasztalat és folyamatos tanulás

Ahogy lassan sikerül beépíteni minden korábbi tapasztalatot és minden módszert, amit tanulunk, úgy haladunk előre, érünk el több embert, gyűjtünk többet, zárunk sikeresebb projekteket. Óriási kiváltság, hogy az Appyben folyamatosan kapunk lehetőséget a fejlődésre, rendszeresek a tréningek, workshopok például a szervezetfejlesztés, kommunikáció, marketing, projektmenedzsment területén. Amit csak tudunk ki is használunk, ott vagyunk. Igyekszünk a mindennapokba, projektekbe beépíteni a tanultakat, bár állati nehéz legyőzni a rossz beidegződéseket, vagy felvenni új, eleinte nehézkesen teljesíthető szokásokat egy alapvetően baráti közegben. A közös képzéseken kívül mindenki kereshet magának egyénileg is olyan képzést, ami az ő területéhez, fejlődéséhez fontos, bizonyos kereten belül az egyesület anyagilag is támogatja a tanulási törekvéseket.

Adománygyűjtés - egyre többen, egyre többet

Most már úgy néz ki tendencia, hogy évről-évre jobban sikerülnek az adománygyűjtő kampányaink. Az ÚJ NAP, ÚJ REMÉNYEK követes kampányunk két éve 1 millió forint célkitűzéssel indult, és 5 millió forinttal zárult. Az idén ezt az utóbbi öszeget tűztük ki, és 6.5 millió gyűlt össze. Elképesztő csapatot sikerült összehoznunk, akik a szabadidejüket feláldozva és minden energiájukat bedobva dolgoztak értünk 39 napon át, 768 adományt begyűjtve. Óriási eredménye még a kampánynak, hogy végre a rendszeres adományozóink táborát is növelni tudtuk, így ha egyelőre kis összeg is, de rendszeresen, havonta érkezik hozzánk. Arról, hogy hogyan csináltuk, ebben az írásban olvashattok. Úgy tűnik, hogy fejlődtünk abban, hogy időről időre, ha nem is évente, de nekifussunk, és koncentrált kampányokban elérjünk valamit. A körülöttünk lévő barátokból, sorstársakból, szimpatizánsokból, szűkebb tágabb családból álló támogató csapat nélkül viszont nem tudnánk elérni a céljainkat, és nem csak az anyagiakat. Az általuk képzett háló érzelmileg és lendületünkben is megtart.

Az szja 1% szintén jobban sikerült mint az előző év, 1 millió forint érkezett be hozzánk, bár ez egy sokkal lassabb ütemű növekedés, igyekszünk változatos utakon elérni az adózókat. Óriási a zaj a téma körül, rengeteg a szervezet, és egyelőre nem különítünk erre komolyabb forrást, igyekszünk kreatívan kitűnni a masszából.

Több együttműködés, nagyobb projektek

2021 az együttműködések felvirágzásának az éve volt, és csak remélni tudjuk, hogy tartjuk szintet. A LEGO ALapítvány és a LEGO Csoport által támogatott két projektünk, a MY STORY és az Érzékenyítő Társasjáték szinte azonnal megnyerte a célcsoportot, gyakorlatilag jóval nagyobb igénnyel szembesültünk, mint amennyivel kalkuláltunk, az idén pedig már 3 projekttel pályázunk a folytatásra. A visszajelzések és a kapcsolódó kutatások eredménye erőt és folyamatos inspirációt ad a további ötletekhez.

Az egyik említett projekt, az Érzékenyítő társasjáték tervezése kapcsán működhettünk együtt a Metropolitan Egyetemmel, ahol a projektet támogató social design kurzust az év legjobbjának választották a diákok. Ezért már önmagában megérik az ilyen projektek, de a jóleső szavakon kívül óriási egyéb hajtóerőt jelent egy ilyen együttműködés: fiatal, kreatív, és lelkes csapat inspirál minket egész más nézőpontokat, megoldásokat behozva a megszokott rendszereinkbe.

A METU mellett a MOME és az ELTE is megkeresett minket különböző együttműködési lehetőségekkel, ezek a legtermékenyebb találkozások között vannak, hiszen hol lendületes pályakezdő pedagógusokkal, hol kreatív fiatalokkal dolgozhatunk, gyakorlatilag egy-egy tervezési, problémamegoldási folyamatnak mindkét végét elérjük és a részései is lehetünk egyben.

Leszűrve a tanulságokat egy rakás tervvel nézünk az idei év elé, arról pedig hogy mit és hogyan fogunk máshogy csinálni, egy következő részben írunk.

Végül pár szám: óriási és nem várt eredmény 2021-től, hogy a téli-tavaszi lezárások és a hullámzó járvány ellenére az érzékenyítő-szemléletformáló programunkkal elértünk 35 helyszínen több, mint 2000 picit, nagyot, tanulót, diákot, egyetemistát, szülőt és táborozót.

És egy igazi kulisszák mögüli titok: még mindig szeretjük egymást és hétfőnként az irodában egymásra főzünk.

Ha hasonló közegben dolgoztok, osszátok meg velünk a tapasztalatokat, jó gyakorlatokat kommentben!