Exklúzió, szegregáció, integráció, inklúzió – melyik mit jelent és hol tartunk most? Mi is az az inklúzió, aminek visszük a hírét ország-világ elé? És miért fontos ez, ha még a Word sem ismeri fel az inklúzió szót? Íme egy exkluzív jelentés az inklúzióról!
Valamit nem ismerek? Irány a Google!
Ma már, ha nem tudunk valamit, nem ismerjük valamilyen szónak a jelentését, vagy nem tudjuk, hogyan kell valamit csinálni (legyen az egy süti, fülbevaló, faház vagy éppenséggel az inklúzió), az az első dolgunk, hogy beírjuk a Google keresőjébe. Aztán bízunk abban, hogy az első pár találatban már benne is lesz a válasz.
De mit ad ki a Google, ha rákeresünk az inklúzió szóra?
Felajánl sok-sok befejezést, az alapján, hogy az emberek az inklúzió szót mivel használták együtt. A honlapokon, cikkekben, internetes írásokban milyen szavakkal szokott a leggyakrabban együtt járni az inklúzió. Ennek a listáját láthatjuk itt.
Ez alapján gondolhatnánk azt is, hogy az inklúzió csupán a köznevelés problémája. Mintha csak a bölcsikben, ovikban, iskolákban létezne az inklúzió, ami a pedagógusok ügye. Nekünk ezzel nem is kell foglalkozni, hiszen mi nem is vagyunk pedagógusok.
De az inklúzió valóban csak a köznevelés feladata lenne?
Nagyon előreszaladtunk, először használjuk a Google keresőjét a szó jelentésének megértésére! Van-e jó szinonímája, van-e azonos jelentésű magyar szavunk, vagy csak körülírni tudjuk az inklúzió fogalmát?
Mit jelent az inklúzió?
Az inklúzió szavunk elsőre idegenül cseng, valahogy mégsem találni megfelelőbbet arra a fogalomra, amire gondolunk. Megpróbálhatjuk az eredeti (latin) jelentéséből kihámozni, mit is jelenthet: ‘bezár, belefoglal, befogad’ – írja az etimológiai szótár. Valahogy úgy, mint a moziban, amikor mindenki elfoglalta a helyét, akkor csukódik csak be az ajtó és kezdődhet el a filmvetítés. A megértésünket az is segítheti, ha rápillantunk a szó ellentétére: exkluzív valami, ha kizárólagos, csak a kiváltságosok köre számára elérhető.
De mit jelent a befoglalás, befogadás? Kit fogadunk be és hova? És eddig nem voltak bent, hogy most be kell fogadni őket? Még a kiváltságosok körén kívül vannak?
Ehhez bizony már rá kell kattintani az első találatra, ami persze a Wikipédia.
“Az inklúzió a közoktatás fontos fogalma, az integráció társfogalma. Szemléleti befogadást és elfogadást jelent."
A befogadás, elfogadás szavakkal már játszottunk. Nézzük meg, hogy nevezhető-e tényleg az integráció társfogalmának.
Ehhez egy ábrát* találtam a képtalálatok között, ami segít végiggondolni, hogyan lett az inkluzív szemlélet a befogadás legfelsőbb foka. Minden pötty a társadalom bizonyos embereit, csoportjait jelöli. A kép nem csak a köznevelésre vonatkozik, de talán egyszerűbb, ha egy ilyen példán keresztül vesszük végig az inklúzió felé vezető utat. A zöld pöttyök jelölik a “normális” gyerekeket, és piros, kék, sárga pöttyök pedig a valamilyen szempontból más tanulókat, például a fogyatékossággal élőket.
Melyik mit jelent pontosan a gyakorlatban?
Exklúzió:
Jelentése kirekesztés, kizárás. Milyen szemléletes az ábra: mintha nem is lenne a társadalom része. Hihetetlen, de csak 2006-ban törölték el a képezhetetlenség fogalmát, és csak akkor jutott minden gyermek -a fejlesztő nevelés, oktatás létrehozásával- ahhoz a joghoz, hogy iskolába járhasson. Persze idealisták lennénk, ha elhinnénk, hogy ma minden gyermek járhat iskolába, aki szeretne. Sajnos sok súlyosan, halmozottan sérült gyermek szorul ki az intézményekből, és kényszerül otthon tanulásra, mivel nincs elég hely számukra. Ezt a bezártságot, ami az iskolába járás hiányával jár, mindannyian át tudjuk érezni az elmúlt egy év után.
Vajon mikor jutunk el odáig, hogy már csak a luxus szállodák, az aukciók és éttermek lesznek exkluzívak és a köznevelés nem?
Szegregáció:
A szegregáció megvalósulásakor már nem zárjuk ki a valamilyen szempontból más embereket teljesen, hanem összegyűjtjük őket, és engedjük nekik, hogy külön intézményben, a “normálisokkal” nem keveredve, de tanulhassanak, találkozhassanak egymással. Az az ő világuk, ez a miénk. Ma is sok szegregált intézmény van látássérült, mozgássérült, hallássérült és egyéb gyermekeknek, felnőtteknek. Ez segíti a személyre szabott, sajátos igényeiknek megfelelő oktatási környezet megvalósítását, a specializált szakemberek jelenlétét. De vajmi kevés esélyt ad a találkozásoknak, az iskola befejeztével a társadalom részévé válásnak. De ugyanilyen szegregáció, amikor a tehetséges, jól teljesítő diákokat gyűjtjük össze egy intézménybe és elzárjuk őket a társadalom többi rétegétől.
Integráció:
Ezt a szót sokan hallottuk már, és az inklúzió megjelenéséig ezt tekintettük ideális állapotnak. Az integráció az 1970-es években indult pedagógiai irányzat. Sok fajtája van, de a fenti ábra is jól szemlélteti hiányosságait. Ekkor megfogjuk a kisebbségi diákokat és egy kupacban berakjuk a zöld pöttyök közé, gondosan figyelve arra, hogy az őket körülvevő határ ne mosódjon el. Lokális integráció, amikor egy többségi általános iskolának az egyik termét megnyitják valamilyen fogyatékossággal élő gyermekek számára, de a hétköznapokban nincs segítve a találkozás, az egymással való érintkezés. Szociális integráció, amikor az ebédlőben, az udvaron már találkozhatnak a gyerekek, de a tanórák külön vannak.
Inkluzív elhelyezés:
Az inkluzív szemlélet felé vezető út következő állomása, amikor már létrejön a határok nélküli befogadás. Funkcionális vagy teljes integrációnak is hívjuk ezt az állomást, amikor ott lehet, ott játszhat és ott tanulhat mindenki egy térben. Egy zöld pöttyök számára megálmodott térben, szabályrendszerben kell boldogulni a piros, sárga, kék pöttyöknek is. Akik számára nehéz alkalmazkodni, nem tudnak zölddé válni. Kilógnak, és a bélyegek, a dobozok, a stigmák, jelen esetben a színek, megmaradnak. A piros piros marad. Ő a vak lány. Részt vesz mindenben, együtt eszik, együtt játszik a többiekkel az udvaron, együtt izgulnak doga előtt, együtt mennek osztálykirándulásra, de attól még ő marad a vak lány. A piros pötty a zöld pöttyös mintán.
Inkluzív szemlélet:
Na ez az, amikor már felismerjük, hogy nincsenek zöld pöttyök meg piros pöttyök, hanem minden pötty más színű. Mindenkinek vannak erősségei, tehetségei, jó képességei, és mindenkinek vannak gyengeségei, amikben segítséget igényel.
Mit tudtunk meg eddig?
Az inklúzió befogadás, de nem egyszerű befogadás, hanem a sokszínűség elfogadásának szemlélete. Maga a felismerés, hogy nincsenek zöld pöttyök. Kezdjük látni, hogy nem lehet leszűkíteni az inklúziót a köznevelés köré, de még olyan idealisztikusnak tűnik az egész. Mindenki egyenlő, mégis mindenki más, de akkor hogyan készítsünk fel egy tanárt az oktatásra? Fel tudnánk készíteni? Elképzelhető akár egy ilyen munkahely, ahol felkészültek vagyunk a sokféleségre? Netán egy szabadidős program lehetőség? Mi kell ehhez?
Esélyegyenlőség
Vajon hogyan érhetjük el ezt az idealisztikusnak tűnő világot?
“Az inkluzív, befogadó iskolai oktatás személyiségre orientált. Feladata, hogy megteremtse minden tanuló egymással való sokoldalú interakciós, kommunikációs és kooperatív nevelési-oktatási lehetőségét. …” (Wikipédia)
Itt már megjelenik maga a találkozás! A kooperáció, az együttnevelés előnyeinek, lehetőségeinek a felsorolása. Kalandozzunk is tovább a Wikipédián az inkluzív pedagógia irányába!
“Az inklúzió fogalma tágabb értelemben az adott közösségben lévő egyének sokszínűségének és bárminemű különbözőségének elfogadását és megbecsülését, és ezen keresztül az esélyegyenlőség biztosításának egyik legerősebb szintjét jelenti. Inkluzívnak tekinthetünk egy társadalmat, egy közösséget vagy egy intézményt is."
Ujjongás! Megjelent a társadalom a köznevelés mellett!
Vele együtt egy új fogalom, egy új feladat: az esélyegyenlőség biztosítása. Egyenlőség, igazságosság? Mindkettőt értéknek valljuk. De vajon mi a különbség a kettő között, ha a szolgáltatások, a lehetőségek, a rendszerhez való hozzáférés biztosításáról beszélünk?
Az alábbi ábra jól szemlélteti a fokozatokat.
A kép magyar fordítását itt találtuk meg.
Az ábra nagyon sokatmondó, könnyű belátni, hogy ugyanaz a segítség valakinek felesleges, másnak nem elég, egy harmadiknak meg talán éppen túl sok. Aztán jön a méltányosság. Milyen lehet annak, aki mindig sok segítségre szorul, amikor ő az, akinek mindig mindenben többlet támogatásra, egyéni bánásmódra van szüksége? Mennyivel igazságosabb, ha olyan kereteket, lehetőségeket biztosítunk, hogy mindenki részt tudjon venni, aki akar. Mennyivel jobb, ha maga a kerítés átlátható, és mindenki, aki nézni szeretné a meccset, segítség nélkül tudja nézni. Gondoljuk át az általunk felkínált játékokat, feladatokat, lehetőségeket, hogy azok tényleg mindenki számára elérhetőek-e, teljesíthetőek-e, élvezhetőek-e.
(Persze semmi bizonyíték nincs rá, hogy ez tényleg egy Einstein idézet. De attól még az üzenet megkapó!)
Az együttnevelés előnyei
Valami izgalmasat felvet még a szócikk, ha tovább olvassuk:
"Az UNESCO meghatározásában az inklúzió „egy dinamikus szemlélet, mely képes a tanulók sokszínűségéből fakadó eltérő nevelési igényekre pozitívan reagálni. Továbbá egy inkluzív közösség az egyéni különbözőségekre, mint a tanulási folyamat mélyítését és gazdagodását elősegítő lehetőségként tekint."**
Tehát:
Az inkluzív közösség minden tagja tanul, tapasztal, élményt szerez a másikon keresztül. A tudás elmélyülését éppen a sokszínűség segíti elő.
Megtanulják, milyen különböző emberekkel, személyiségekkel együtt gondolkodni, tanulni, dolgozni.
Megismerik más emberek gondolkodását, és kicsit megtanulják az ő szemüvegükön keresztül is nézni a világot.
Ha egy dolgot (jelen esetben a világot) több szempontból is képesek vagyunk vizsgálni, akkor jobban megértjük annak működését, törvényszerűségeit, jobban tudunk boldogulni benne.
Exkluzív dolog-e az inklúzió?
A fentiek értelmében, amikor inklúzióról beszélünk, az azt is jelenti, hogy a kínált javak, lehetőségek, szolgáltatások mindenki számára elérhetőek, nem csak a kiváltságosoknak (igazságosság). De jelen pillanatban az inklúzió megélése még exkluzívnak számít. Csak egy-két kiváltságos élheti meg néhány csodaszámba menő intézményben, postán, vagy épp boltban a valódi részvétel élményét.
Hogyan gondolkodunk erről az egészről mi, az Egyesület az Inklúzióért csapata?
Hisszük, hogy nincs olyan, hogy “ti, ők”. “MI” vagyunk együtt ebben a világban.
Az erősségeinkkel, a gyengeségeinkkel, a színeinkkel mi mindannyian mások vagyunk. Sokszínűek. És a társadalom akkor inkluzív, ha ezt elfogadja. És ha ezt elfogadja, akkor az a társadalom egészének a javát szolgálja.
Az a vágyunk, hogy megélhessük, hogy okafogyottá válik az Egyesület munkája. Hogy már nincs szükség nagykövetekre és zászlóhordozókra, akik viszik tovább az inklúzió hírét, mert az már ott van mindenhol! Nem kell interjút csinálni egy vak fiatalemberrel, mert már nem lesz szenzáció, hanem teljesen magától értetődő lesz, hogy ő is tud munkát vállalni, fenntartani a családját, szeretni, olykor hibázni, élni.
Mit tehet az egyén az inklúzióért?
Végigolvasva ezt a rengeteg információt, megismerve új fogalmakat, utána járva az inklúzió jelentésének, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy oké, mindez szép és jó, de nekem mi közöm van hozzá? Beszélhetünk a növényvédő szerek kártékony hatásáról, de nekem nincs kertem, nincs növényem, mi közöm van hozzá? Például odafigyelhetünk arra, hogy amikor zöldséget, gyümölcsöt veszünk, akkor olyan termelőktől vegyük, akik a környezet rongálása, szennyezése nélkül termelik árujukat.
Ugyanez igaz az inklúzióra. Gondolhatnánk, hogy mi nem vagyunk pedagógusok, törvényhozók, vagy milliomosok, még csak nem is vagyunk vagy nem is ismerünk közvetlenül semmilyen fogyatékossággal élő embert, akkor mégis mi közünk van hozzá?
Kell nekünk bármit is tennünk? A válasz egyértelműen IGEN! Sokat tehetünk kicsiben, a saját környezetünkben azért, hogy meglássuk az emberekben a sokszínűséget. Hogy ne zöld pöttyökben meg piros pöttyökben gondolkozzunk.
Érdemes elkezdeni kicsit más szemszögből nézni az emberekre a munkahelyünkön, a gyerekünk iskolájában, az utcán. Felismerni, hogy ami elsőre másságnak hat, mennyire mégis hasonló. Felismerni, hogy a másság nem rossz, hanem jó. Színesíti a világot amiben élünk. Nézhetünk olyan szemmel mindenkire, hogy megpróbáljuk meglátni a személyiségüket, hogy ők mitől egyediek. Hogy túllátunk a dobozokon, a külső jegyeken, a bőrszínen, a valláson, a szexuális orientáción vagy épp a fogyatékosságon. Meglátjuk magát az embert a címke mögött. Ha ez megvan, akkor a kapcsolatfelvétel, a kölcsönös kommunikáció, az együttműködés, az együtt létezés már könnyű. Már át is álltunk az inkluzív szemléletre!
Emellett körbenézhetünk, és találhatunk a környezetünkben egy olyan civil szervezetet, amely azon dolgozik, hogy egy kicsit elfogadóbb, nyitottabb, inkluzívabb legyen a világunk. Az ő munkájukat segítve
felajánlhatjuk adónk 1%-át nekik,
elmehetünk önkénteskedni, vagy
támogathatjuk tevékenységüket havonta rendszeresen akár 1000 forinttal.
És már ezzel is sokat tettünk!
Keresd meg, hogy Te mivel tudod előre mozdítani az inklúzió szekerét!
Az Egyesület az Inklúzióért csapatát itt támogathatod.
Név: Egyesület az Inklúzióért
Adószám: 18904693-1-41
* A pöttyös ábra a Down Egyesület egyik cikkében jelent meg, érdemes azt is elolvasni, szép hasonlatokkal él az inklúzió megértéséhez.
** Az UNESCO meghatározása itt olvasható angol nyelven:
Comments