Vannak élethelyzetek, amikor sokat számíthat, ha sorstársakkal tud az ember dolgozni a problémáján egy megtartó közösség zárt keretein belül. Ezt felismerve indít pszichodrámacsoportot Csány Katalin pszichodráma-vezető, mentálhigiénés szakember és Nagyné Götl Nikolett pszichodráma-vezető, tanár olyanoknak, akiknek a családjában speciális igényű gyermek (vagy már felnőtt) él.
A 2024 szeptemberében induló pszichodrámacsoport vezetőivel Kökény Dalma Ilona készített interjút.
Mi az a pszichodráma, és miben tud segíteni mint módszer az elakadások, konfliktusok feldolgozásában?
Mindketten pszichodráma-vezetők vagyunk. Saját tapasztalatunk van az önismeret erejéről. A csoportjainkban látjuk, mit jelent az, ha valaki rálát önmagára, a motivációira, a konfliktuskezelésére, felfedezi az erőforrásait és úgy megy tovább. Mi is bejártuk ezt az utat.
Az a tapasztalatunk, hogy a speciális élethelyzetben lévőknek a mindennapok megélésén túl (ami esetleg egy önsegítő csoportban előkerül) sokat hozhat, ha rálát az életének a nagyobb összefüggéseire is.
Egy pszichodrámacsoportban a csoporttagok által hozott történeteket játsszuk el. A dráma középpontjában az akció, a cselekvés áll, amely által a “pszichodráma színpadán” (a “többletvalóságban”) a belső lelki tartalmak, élmények, érzések, konfliktusok elevenednek meg.
Mindehhez nem kell semmilyen színészi képesség, csak nyitottság, dolgozni akarás és őszinteség. A pszichodráma elsősorban csoportos módszer, mert a csoport olyan többletet ad, amely plusz erőforrást jelenthet a csoporttagok számára. Itt megélheted, hogy nem vagy egyedül a nehézségeiddel, mások is küzdenek hasonló problémákkal, itt elfogadnak és nem címkéznek meg téged. Itt nem tanácsokat adnak a csoporttagok egymásnak, hanem az érzéseiken keresztül kapcsolódnak egymáshoz, a csoport megtart és megvéd.
Honnan jött a megérzés, hogy az érintett hozzátartozókkal, családtagokkal foglalkozzatok a pszichodráma keretein belül?
Érintett szülőként mi is megélhettük azt, hogy egy ilyen élethelyzetben, amikor szembesülünk egy diagnózissal a hozzánk közel álló szerettünk kapcsán, akkor minden fenekestül felfordul. A fókusz is máshol lesz, és hirtelen azt vesszük észre, hogy csak feladatokat és helyzeteket próbálunk megoldani. Sokszor a saját érzéseinket teljesen háttérbe is szorítjuk, mert tennünk kell a következő lépést, haladnunk kell előre. Ilyenkor pont a saját magunkkal való kapcsolatot veszítjük el.
Olyan jó lenne, ha lenne valaki, aki megkérdezné tőlünk: Hát veled mi van? Te hogy vagy? Mire is van szükséged most?
Az a tapasztalatunk, hogy a pszichodrámacsoportban ezt a személyes odafordulást és megerősítést tudjuk biztosítani.
Érintett szülőnek és egyszerre csoportvezetőnek lenni ebben az esetben előny, vagy hátrány lehet?
Köszönjük ezt a kérdést, mert bár beszéltünk erről, ez most új megfogalmazásra indít minket.
Ezt a csoportot azért szervezzük pont mi ketten, mert határozottan azt gondoljuk, hogy előny, ha érintett szülők is vagyunk. Innen jött az a nyitottságunk is, hogy egy ilyen csoportra szükség lehet.
Egyrészt az a speciális helyzet, hogy mindkettőnknek sérült gyermeke van, növeli a csoporttagok iránti empátiánkat. Másrészt mindketten bejártuk a pszichodramatikus önismereti utat, hosszú évek alatt képződtünk is benne, különböző csoportokkal vezetőkként dolgozunk. Ezt a szakmaiságot tesszük az empátiánk mellé.
A pszichodrámacsoportok sajátossága, hogy mindig két ember vezeti. Nekünk is fontos elem a páros vezetés megtartó ereje. Arról van tapasztalatunk, hogy ennyi év drámázás után nem vonódunk be a játékokba. Mi társak vagyunk a vezetésben, támogatjuk egymást, tükröt is tartunk egymásnak, és közösen biztosítjuk a csoport kereteit.
Mik a tipikus, vagy általatok tapasztalt nehézségei a hozzátartozóknak, barátoknak és mindazoknak, akik bevonódnak a gondozási helyzetbe?
Azt tapasztaltuk, hogy az ebben a szituációban lévőknek a következő kérdések már ismerősek, vagy már sokszor megfordultak a fejükben:
Mi lesz velem? Gondolhatok-e ezentúl magamra? Szabad-e magammal is foglalkozni? Hogyan hat ez a családomra, a párkapcsolatomra? Nekem mi nehéz ebben a helyzetben? Kérhetek-e ebben segítséget? Kitől kérhetek? Visszamehetek-e dolgozni? Lesz-e olyan munkám, amit szeretni fogok/ amit én választok magamnak?
Én hol lehetek fáradt, kimerült, gyenge? Hol sírhatok? Hol örülhetek még? Lesz-e / lehet-e saját életem?
Úgy gondoljuk, ezeknek a mély kérdéseknek létjogosultságuk van. Ezekkel érdemes is,
fontos is dolgozni egy olyan speciális csoportban, ahol mindenki kiélezetten fogékony ezekre és félszavakból is érti a másikat.
Hogyan lehet "feloldozást" nyerni, hogyan tudja kitenni a határait egy ember ebben a helyzetben?
Gyakran merül fel az a kérdés is: Mi az én felelősségem? Mit ronthattam el? És meddig terjed az én felelősségem? A pszichodrámacsoportban egyéni utak megtalálásán dolgozunk, nem egy általános receptet adunk. Igyekszünk megkeresni, hogy a konkrét személy jelen élethelyzetében mi adhat számára megoldást az önhibáztatásának vagy a másik hibáztatásának a leküzdésére, vagy akár a saját határainak, vágyainak kifejezésére és megélésére.
Ez mindig játékban, mozgásban, dramatikusan történik, mert ahogy a pszichodráma megalkotója, Moreno is vallja: “a cselekvés gyógyítóbb a beszédnél”.
Fontos, hogy mindezt csoportos helyzetben tesszük, ahol mindenki megélheti a csoport támogató és megtartó erejét, és legfőképpen azt, hogy nincs egyedül.
Akik jelentkeznek a csoportba mire számítsanak? Mik a konkrét feltételei a jelentkezésnek, és melyek azok a sarokpontok, amelyeket mindenképpen mérlegeljen magában az, aki el szeretne köteleződni a csoportmunka mellet? Nagyon egyszerűen: kinek szól, ki lesz az "ideális" résztvevője ennek a pszichodrámacsoportnak?
“...hát veled mi van? …” címmel indítjuk ezt az önismereti pszichodrámacsoportot 2024 szeptemberében fogyatékos vagy tartósan beteg emberek hozzátartozói részére.
Olyan felnőtteket várunk, akiknek a gyermeke, szülője, testvére vagy rokona olyan diagnózissal rendelkezik vagy betegséggel küzd, ami megváltoztatja a család életét.
Ide tartoznak azok, akik
ennek az útnak az elején járnak, és még csak most találkoztak a diagnózissal, és megrettentek.
már barátkoznak vele, de rengeteg kérdésük van, főleg a hozzátartozójukat illetően, és még magukra nem is gondolnak.
úgy érzik, hogy teljesen el tudják ezt a helyzetet fogadni, ám ebben az életszakaszban szeretnének magukon dolgozni.
már úgy érzik, elfogadásban vannak ezzel a helyzettel, de most mintha újból meginogtak volna.
A csoport keretei:
havonta egy szombaton találkozunk 9:30-17:00 óráig
összesen 15 alkalommal
az első alkalom: 2024 szeptemberében lesz
a helyszín: Budapesten, a Nagyvárad térnél.
a harmadik alkalommal kérünk egy elköteleződést a csoporttagoktól, ami azt jelenti, szóban vállalják, hogy a hátralévő alkalmakon részt vesznek.
A csoportra vonatkozó aktuális és részletes információk (jelentkezés, helyszín, ár, indulás, interjú …) itt olvashatók: https://csanykatalin.webnode.hu/budapesttematikus/
Jelentkezni az alábbi elérhetőségeken is lehet e-mailben vagy telefonon:
Csány Katalin: katasamo@gmail.com; 30/678-14-99
Nagyné Götl Nikolett: drama.pszicho@gmail.com; 20/494-60-57
A jelentkezőktől azt kérjük, hogy küldjenek pár sort magukról, ill. adjanak meg egy telefonszámot is, hogy minél előbb meg tudjuk őket keresni.
A csoportindítást mindenképp egy egyéni interjú előzi meg, aminek az időpontját később egyeztetjük.
A csoport a Magyar Pszichodráma Egyesületnél regisztrált csoport, és beszámítható a Képzési Rendben előírtak szerint a pszichodráma önismereti szakaszba.
A csoportvezetők:
Nagyné Götl Nikolett
Az ELTE BTK-n végeztem (bölcsész és tanár), majd az egyetem befejezése után dolgoztam multinacionális cégnél, idegenforgalomban, egy magánvállalkozásban fordítóként és az egészségügyben is. Elég sokféle munkát végeztem, ami annak is köszönhető, hogy a második gyermekemről, Beniről elég hamar kiderült, hogy nem egy neurotipikus gyerek, hanem speciális, egészen pontosan autista. Ez a diagnózis teljesen átalakította az életemet (persze nemcsak az enyémet, hanem az egész családét), többek között azt is, hogy egyáltalán mit tudok dolgozni mellette.
A pszichodrámát egy ismerősöm ajánlására próbáltam ki, mert szerettem volna az önismeretben haladni. Amikor megkaptuk a diagnózist Benivel, akkor pont az önismereti csoportomba jártam, és hihetetlen sok erőt adott, hogy ott dolgozhattam először ezzel a nehézséggel és annyi támogatást kaphattam a csoporttól. Azóta már jó pár év eltelt, Beni nagykorú lett, én pedig pszichodráma-vezetőként (Magyar Pszichodráma Egyesület) is dolgozom és próbálok segíteni a hozzám fordulóknak.
Csány Katalin
Alapvégzettségem magyar-német szakos középiskolai tanár (ELTE BTK). A tanítás mellett az érdeklődésem egyre inkább az emberi sorsok felé irányult. Nemcsak tanítani szerettem volna, hanem támogatni, kísérni, vagy egyszerűen csak a másik ember mellett jelen lenni, meghallgatni. Továbbtanultam. Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakemberré váltam (SOTE), majd az egyéni kísérés különböző technikáit és módszereit tanultam még évekig, illetve a pszichodrámában és bibliodrámában képződtem és lettem pszichodráma- és bibliodráma-vezető. (Magyar Pszichodráma Egyesület).
Budapesten születtem, majd a férjemmel Kecskemétre költöztünk. Öt gyerekünk van. A gyerekeim már mind felnőttek. Az ötödik gyermekünk, Sámuel Down-szindrómás, pár hetes kora óta él velünk, őt örökbe fogadtuk. A vele megélt tapasztalatok indítottak ennek a csoportnak a létrehozására.
Comments