Akinek ovit kezd a gyereke, az hetekkel (hónapokkal?) előtte azon gondolkodik, hogy vajon hogy veszi majd a gyerek az akadályokat, hogy veszi a család? Milyenek lesznek az óvó nénik? Milyen lesz a többi gyerek? Soma SMA-val élő, kerekesszékes kisfiú. Az ő esetében ez is máshogy megy. De szerencsére olyan ovit találtak neki a szülei, ahol felkészülten, szeretettel fogadják. Elhívták például az Egy Sima Egy Fordított - Egyesület az Inklúzióért csapatát, hogy segítsenek a pedagógusok, aztán pedig az ovis gyerekek szemléletformálásában.
A gerincvelő-eredetű izomsorvadás (SMA) egy ritka genetikai betegség, amely az izommozgató idegsejtek támadja meg. Emiatt az izmok, mivel nem tudnak mozogni, elsorvadnak. Szerencsére léteznek kezelések: a Spinraza, illetve a könnyebben alkalmazható Zolgensma, amit Zente történetéből is ismerhetünk, amik jelentősen javíthatnak az érintett gyerekek állapotán. 2024 augusztusában az egyesület munkatársai ellátogattak egy teljesen átlagosnak látszó budapesti oviba. Ebben az oviban kezdett aztán szeptemberben Soma.
Csakhogy ennek az intézménynek a vezetője azt gondolta, hogy Soma fogadásában sokkal jobban helyt állhatnak, ha ehhez szakszerű támogatást kapnak: szemléletformálást kért az óvoda minden felnőtt dolgozójának
- erről mesélünk most. (Hamarosan majd a kiscsoportosok szemléletformálásáról szóló beszámolóval érkezünk, figyeljetek!)
Bokor Györgyi vezette az érzékenyítő csapatot, így mesélt a foglalkozásról:
3 része volt a szemléletformálásnak. Elsőként röviden bemutattuk az egyesületet, majd olyan játékokat játszottunk, amelyekkel rá tudtunk világítani a pedagógusoknak arra, hogy mozgásos szempontból mi, átlagos fejlődésű emberek is mennyire különbözőek vagyunk. Volt például egy futkározós játék. A vezetők mondtak állításokat, és akire igaz volt, annak oda kellett futnia ahhoz a foglalkozásvezetőhöz, aki mondta a mondatot. Például: “Az fusson ide hozzám, aki tud futni 5 kilométert egy szuszra!” Vagy: “Az fusson ide, aki be tudja fonni a haját parkettafonásba!” Vagy “Fel tudom verni a tojást kézi habverővel.” Olyan állításokat fogalmaztunk meg, ami nagyon körbejárta az erő, ügyesség, koordináció, mozgásszervezés témaköreit. Ezzel mindenki kapott egy kis ízelítőt a sokféleségünkről: láthattuk, hogy
mennyire különböző az állóképességünk vagy a mozgásos ügyességünk az egyes feladatokban. Ezzel segítettünk a pedagógus közösségnek megérteni azt, hogy a gyerekek is ennyire sokfélék, és sokféleségük gazdagodni fog Soma sokféleségével.
Ebben a részben ismertettük még Soma helyzetét, meséltünk az SMA-ról.
A második blokk a mobilitásról, a kerekesszékes életmódról szólt. Mivel kerekesszékes gyerek még nem járt ebbe az oviba, sokat segített, hogy a pedagógusok maguk is kipróbálhatták, hogy milyen kerekesszékben ülni, ki- és beszállni, a székből feladatokat megoldani. Egymáson kipróbálhatták azt is, hogy miként tudják a kerekesszékben ülőt segíteni, például lemenni a lépcsőn, vagy megfogni a széket, míg ő beszáll.
Beszéltünk arról is, hogy a kifáradás, ami Sománál egy fontos faktor, hogyan befolyásolja a mindennapi tevékenységeinket. Ezt úgy mutattuk be, hogy kicsit megzavartuk azt a rutint, ahogy felnőttként használjuk a kezeinket. Például csuklósúlyokat, vagy nem szokványos eszközöket használtunk ahhoz, hogy felépítsünk egy Dupló tornyot: például kanalak, szívószálak vagy épp műanyag tojások segítségével kellett egymásra pakolni az elemeket.
Itt volt lehetőségünk kis csoportban megbeszélni, hogy milyen fokozott feladatot ad majd ez a helyzet az óvodapedagógusnak, a dajkának, és főként a pedagógiai asszisztensnek, akinek a csapatába érkezik Soma, mert olyan helyzeteket kell majd megoldaniuk közösen, hogy hogy ül ki a székből, hogy ül vissza, hogyan vesz részt a különböző játékhelyzetekben, és erre kell majd egy rutint kialakítani. És mindeközben észre kell venni, hogy hol van Somának a mindig változó határa, hogy mit tud és mit bír.
A harmadik részben arról beszélgettünk, hogy ennek az egésznek mi a célja:
miért jó az, hogy az oviba érkezik egy mozgássérült gyerek? Miért jó ez ennek a gyereknek, Somának, és miért jó a többi gyereknek? És hogyan lesz ebből társadalmi befogadás? És hogyan lesz a kis ovisnak ebből egy önrendelkező felnőtt élete azáltal, hogy az oviban egy valódi befogadó közösségre fog találni, ahol egyenértékű lesz a többi gyerekkel?
Azt akartuk megmutatni a pedagógusoknak, hogy bár itt is, mint minden oviban, játszunk, eszünk, kimegyünk az udvarra, de közben egy olyan értékrendet alakítunk ki, ami aztán nagyon belsővé válik a gyerekeknél. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják már ebben a nagyon korai életkorban, hogy egymásnak segíteni, és egymástól segítséget kapni az egy nagyon normális dolog.
Papp Ferencet, az óvoda igazgatóját arról kérdeztük, hogyan készülnek Soma érkezésére.
Több sajátos nevelési igényű gyerek is jár már hozzánk, így a jól megvalósítható integráció már a mindennapjaink része, és bár még nem értük el, de nagy lépéseket teszünk az inklúzió irányába is. Ilyen esetben, ami számunkra is új, mint például az, hogy Soma kerekesszékkel érkezik hozzánk, csak úgy tudjuk őt úgy fogadni, hogy hitelesek legyünk abban, hogy az inklúzió felé haladunk, hogy az integráció sikeres legyen, hogy megteszünk mindent. Például felkértük az Egy Sima Egy Fordított Egyesületet, hogy tartsanak nekünk érzékenyítő foglalkozást. Emellett sokat beszélgettünk Soma anyukájával, sőt Soma külön is bejött, hogy megnézzük, hogyan tudja bejárni az épületet kerekesszékkel.
Mit hozott az érzékenyítő foglalkozás az óvodának, a pedagógusoknak?
Szemléletformálást mindenképp! Az, hogy kipróbálhattunk egy kerekesszéket, hogy feladatokat oldhattunk meg vele, az rávilágított arra, hogy ha mi ülnénk kerekesszékben, az mennyire lenne nehéz.
Egy óvodapedagógusnak, sőt egy óvodában dolgozó személynek bele kell helyezkednie a gyerek helyzetébe, át kell azt éreznie, és ez sokkal könnyebb, ha kipróbálhatjuk.
Ezen kívül tudást is kaptunk, például azzal kapcsolatban, hogy az SMA esetén a kifáradás egy kifejezetten fontos tényező. Jó volt, hogy mi is megtapasztalhattuk egyes tevékenységekben, hogy egy idő után nehézzé vált a feladat elvégzése, mert az izomműködés nem szokott hozzá ahhoz a fajta mozdulathoz. Például amikor két műanyag tojás segítségével kellett felépíteni a Duplo tornyot. Ezáltal jobban rá tudunk hangolódni arra is, hogy Soma hamarabb elfáradhat, és akkor mondjuk vissza kell ülnie a kerekesszékbe pihenni.
Ön számára mi volt ennek a foglalkozásnak a legfontosabb üzenete?
Azt gondolom, hogy a legfontosabb az volt, hogy nincs megoldhatatlan feladat, csak jól kell megválogatni az eszközöket hozzá. A másik, amit szeretnék kiemelni az az, hogy ha együtt dolgozunk, ha kooperálunk, akkor talán nincs is olyan, hogy nem tudunk megoldani valamit. A harmadik üzenet pedig az volt, hogy mindig van olyan, hogy segítséget tudunk kérni, ha olyan helyzettel kerülünk szembe, ami nehézséget okoz nekünk vagy új a számunkra.
Mi azt szeretnénk, hogy Soma ovija legyen az átlag, ahol megértéssel, szeretettel és felkészülten várják azokat a gyerekeket, akiknek kicsit több figyelemre van szüksége. Akik kicsit kilógnak a sorból. Abban bízunk, ha sok ilyen lesz, akkor senki sem fog kilógni a sorból.
Ha te is szeretnéd, hogy az ovid, vagy gyereked ovija felkészülten fogadja a több segítséget igénylő gyerekeket, látogass el erre az oldalra, és vedd fel a kapcsolatot velünk!
Comentarios